Clinical Trials Register

Macular degeneration at 37. Időskori makuladegeneráció - Melyek a tünetek?

A legnagyobb mértékű vastagságcsökkenés — mikrométer, a legnagyobb mértékű vastagságnövekedés pedig mikrométer volt.

Az AMD az időskori vakság vezető oka

A második év végére 39 betegnél csökkent és hét betegnél nőtt a centrális retinavastagság a kezelés megkezdése előtti értékhez képest. A centrális retinavastagság-változások a követési idő alatt a 2.

  • Men and women with newly diagnosed active CNV secondary to AMD, diagnosed by a retinal specialist with all the following characteristics and ophthalmic inclusion criteria applied to the study eye, as assessed by a central reader.
  • Recommended Articles A szem struktúráit vérrel ellátó érendothelium működészavarának kulcsfontosságú a szerepe az időskori maculadegeneráció létrejöttében, és indirekt bizonyítékok arra utalnak, hogy az időskori maculadegeneráció érbetegség, végső soron az egész érrendszer megbetegedésének a része.
  • Rose Medical Center A fejlett országokban a 65 év feletti lakosság körében a vakság visszafordíthatatlan látásromlás kialakulásának leggyakoribb oka az időskori makuladegeneráció age-related macular degeneration, rövidítve AMD.
  • A látás romlott, hogyan lehetne javítani
  • Centiméter elektroterápia a szemészetben
  • Szemészet,
  • Clinical Trials Register
  • ‪Imre Lengyel‬ - ‪Google Scholar‬

Az átlagos CRT-változásokat az 5. Kezelések száma Az átlagos beadott injekciók száma az első év során 4,2±1,2 minimum három és maximum nyolc injekció volt, a második évben 1,1±1,5 minimum 0 és maximum nyolc injekció.

Recommended Articles Az időskori maculadegeneratio a fejlett országokban mára a vaksági statisztikák vezetőjévé vált. Magyarországon is néhány százezerre becsülhető a betegségben szenvedők száma.

A követési idő alatt összesen átlagosan 5,3±2,2 injekcióra volt szüksége betegeinknek. A legtöbb beadott injekció egy betegnél a két év alatt összesen 12 injekció, a legkevesebb pedig három injekció volt. Megbeszélés A nedves típusú AMD kezelésére alkalmazott intravitrealis ranibizumabinjekcióval szerzett egyéves tapasztalatok kedvezőek lettek. Több kutatócsoport vizsgálta már az intravitrealis VEGF-gátlók rövid és hosszú távú hatásosságát nedves típusú maculadegenerációban.

A betegeket random módon osztották három csoportba: az első csoportba tartozók havonta részesültek 0,5 mg ranibizumabinjekcióban 24 hónapon át, a második csoportba tartozók 0,3 mg ranibizumabinjekciót kaptak, a harmadik csoport tagjai pedig hatóanyag nélküli injekciót. Legalább 15 betű javulást az első csoportba tartozó betegek 0,5 mg egyharmadánál tapasztaltak, a második csoportba tartozó betegeknek 0,3 mg pedig egynegyedénél. Összefoglalva eredményeiket, azt tapasztalták, hogy az intravitrealis ranibizumab alkalmazása nemcsak megelőzi a látásromlást, hanem általában javulást is eredményez, ez pedig a kezelés második évében is fenntartható.

Mi saját beteganyagunknál PRN-protokollt alkalmaztunk a havi rendszeres kezeléssel szemben. Úgy tapasztalták, hogy a látóélesség-javulás gyors és stabil, amely az első év végére elért egy platószakaszt, amely fenntartható volt a második év folyamán.

bekötött szemmel

A PIER tanulmány [11] egy szintén kétéves, Helyreállította a látást fázisú, multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebokontrollált tanulmány a ranibizumab eredményességéről és biztonságosságáról időskori maculadegenerációban szenvedő subphovealis CNV-s klasszikus vagy nem klasszikus CNV betegeknél. A betegeket három csoportba osztották: az első csoportba került betegek placeboinjekcióban, a második és hármadik csoportba tartozók pedig 0,3 mg, illetve 0,5 mg ranibizumabinjekcióban részesültek az első három hónapban havonta, ezt követően pedig negyedévente.

A tanulmány második évében az első csoporthoz tartozó megfelelő betegeknél megkezdték a negyedévente alkalmazott 0,5 mg-os ranibizumabterápiát, az eredmény 10 hónappal az átállás után átlagosan 3,4 betű veszteség volt, az eredmények arra utalnak, hogy neovascularis AMD-ben 12 hónap után már korlátozott a megkezdett kezelés hatásossága.

Clinical trials

A második év végén minden arra alkalmas betegnél az összes csoportból elkezdték havonta adni 0,5 mg-os dózisban a ranibizumabinjekciót. Azoknál, akik a második és harmadik csoportba tartoztak kezdetekkor, és átváltottak náluk a havi terápiára, átlagosan 2,2 és 4,1 betű visusjavulás volt tapasztalható a váltás után négy hónappal, ez a ranibizumab gyakoribb adásának szükségessége mellett szól. Összevetve a fenti tanulmányban alkalmazott negyedévente történő kezelést a nálunk alkalmazott PRNprotokollal, hasonló eredmények születtek.

Nálunk átlagosan a látóélesség-változás a második év végén 1,4 betű veszteség volt.

keressen egy táblázatot egy szemvizsgálaton

Az EXTEND-I [12] tanulmányban a betegek az első évben havonta részesültek ranibizumabinjekcióban, ezt követően pedig a havi ellenőrzések során döntötték el a további kezelések szükségességét. Úgy tapasztalták, hogy az első macular degeneration at 37 végére elért visus stabil maradt pro re nata kezelési stratégia mellett is.

A változás —3,6, illetve —2,2 betű volt a hatóanyag dózisától függően a követési idő végére.

Mindezt átlagosan évi viszonylag kevesebb injekció adása mellett tapasztalták átlagosan évi 4,19, illetve 4,27 injekció. A PrONTO [13] tanulmányban a kezdetektől a fenti kezelési stratégiát alkalmazták, azaz az első három hónapban minden beteg kapott havonta injekciót, ezt követően a havi kontrollok során a visus és az OCT-vizsgálat eredményei alapján döntöttek a további kezelés szükségességéről.

látásjavító termékek

Querques és munkatársai [14] szintén PRN kezelési protokoll alapján kezelt betegek adatait dolgozták fel. A CRT változása a fenti tanulmányban leírtakhoz hasonlóan alakult saját betegeinknél is.

látás 9 éves korában

A CATT kutatócsoport [7, 16] a ranibizumab- és a bevacizumab- utóbbi off-label terápiaként kezelés egyés kétéves eredményeit hasonlította össze. A betegeket két csoportba osztották: az egyik csoportba került betegek havonta részesültek injekcióban, a másik csoportba tartozók szükség szerint aktív neovascularisatio jelei esetén.

A két hatóanyag alkalmazása látóélesség tekintetében hasonló eredményeket hozott. A visusjavulás nagyobb mértékű volt azoknál, akik havonta részesültek injekcióban 8,8, illetve 7,8 betűszemben azokkal, akik csak szükség szerint 6,7, illetve 5,0 betű.

A második év folyamán a visus nem változott lényegesen a két évig havi rendszerességgel injekcióban részesülő csoportnál —0,3, illetve —0,6 betűmíg azoknál, akik az első évben havonta kaptak injekciót, a második évben pedig csak szükség szerint, általában kismértékben nagyobb volt a visuscsökkenés. Saját betegeinket a PRN kezelési stratégia szerint kezeltük: az első három hónapban havonta macular degeneration at 37 ranibizumabinjekciót, ezt követően pedig a havi kontrollok során dőlt el, szükségesek-e további injekciók.

látás mínusz 8 százalék

Úgy tűnik, a kezeléssel elsősorban macular degeneration at 37 visust sikerült elérni, illetve a betegség természetéből adódó romlást sikerült megállítani. Az ANCHOR és MARINA [5, 10] tanulmányokban a betegek havonta részesültek injekcióban a követés két éve alatt, a kezelés ebben az esetben hatékonyabbnak bizonyult, nemcsak a látóélesség stabilizálódását sikerült elérni, hanem javulást is tapasztaltak.

Ez alapján a havi rendszerességgel történő kezelés előnyösebbnek bizonyult.

Több tanulmányban hasonló eredményre jutottak: ahol a havi rendszeres kezeléseknél ritkább volt az injekcióadás gyakorisága, ott elsősorban a visus stabilizálódását sikerült elérni, és a további romlást megelőzni [11, 12].

Ez utóbbi összhangban van a második év során tapasztalt stabil visusértékekkel. Eredményeink a korábbi tanulmányok eredményeivel összhangban állnak [13, 14]. Minden betegünk részesült az első három hónapban havonta ranibizumabkezelésben, ezt követően pedig PRN kezeltük őket.

A fentieket összefoglalva úgy macular degeneration at 37, hogy a gyakoribb havi rendszerességgel történő injekcióadással jobb eredményeket lehet elérni a látóélesség tekintetében, különösen a kezelés első évében.

A követés második évében már a legtöbb tanulmányban nem tapasztaltak jelentős változásokat akár havi, akár ennél ritkább volt a kezelési gyakoriság. A kétféle kezelési stratégiát összevetve a második évben a CATT [16] munkacsoport tapasztalt kisfokú különbséget az eredményesség tekintetében: a havi rendszeres kezelés előnyösebbnek bizonyult. A PIER [11] tanulmányban szintén úgy találták, hogy a második év folyamán áttérve a havi rendszeres kezelésre, a korábban már kezelt betegeknél tapasztalható további kismértékű visusjavulás.

A PRN kezelési protokollnál az újrakezelés indikációjának felállítása összetett feladat, amelyben a látóélesség és a macula szerkezetének pontos ismerete a döntő, hiszen így ítélhető meg, hogy az esetleges látásromlás az exsudativ folyamat kiújulásának vagy sorvadásnak a következménye.

Ennek eldöntésében az OCT kitüntetett szereppel bír a betegek követésében.

Összefoglalva: nedves típusú AMD-ben szenvedő betegeknél PRN-protokoll szerinti intravitrealis ranibizumabkezeléssel hosszú távon kétéves követés a látóélesség stabil marad, az exsudatio hatékonyan csökkenthető. Irodalom [1] Jager, R. Novartis Pharma AG, Basel, Ophthalmology, 57— Acta Ophthalmol.

Ophthalmology, — Lukács Regina dr. Érdeklődni a [email protected] e-mail címen lehet.