Másodlagos ruhák, A műszálas ruháktól az emberi szervezetig: a mikroműanyagok útja | Hírek | Európai Parlament

Tegyük fel a kérdést: ki készítette a ruhámat? A bangladesi ruhagyár as emlékezetes összeomlásában szinte ember vesztette életét, ezt követően alakult meg a Fashion Revolution világméretű mozgalom, amely a divatipar átláthatóságára, ezzel együtt fenntarthatóságára törekszik. Joggal teszi fel a kérdést: ki készítette a ruhámat?

Tegyük fel mi is magunknak. Vajon kinek a munkája van a ruha mögött? A divathoz mindenkinek köze van, hiszen ruháinkkal is kommunikálunk önmagunkról, nézeteinkről mintha a másodlagos bőrünk lenne.

Aki meg azt hiszi, hogy neki aztán semmi köze ehhez, téved.

Szimpatika főoldal

Azzal is közlünk valamit, ha éppen nem akarunk közölni semmit ezzel. A fenntarthatóság azonban nem annyira népszerű fogalom, mert nem csak a máról szól, és a fogyasztói kapitalizmus értékrendjébe nemigen illik bele.

RUHA ÁTALAKÍTÁS-Turi Haul #3

Míg húsz évvel ezelőtt a divatnak kettő vagy éppen négy évadja volt, és minden szakmabeli, illetve trendkövető tűkön ülve várta a nagy divatházak legújabb kollekcióit, addig ma csak kapkodjuk a fejünket a hetente változó trendek után. HIRDETÉS Az angol fast fashion kifejezés jól fedi a lényeget: minél gyorsabban, minél több kollekciót piacra dobni, olcsón eladni, a maradékot pedig kidobni.

Elhitetni az átlagemberrel, hogy gazdag, boldog és teljes élete van, mert megengedheti magának, hogy hetente új ruhákat vásároljon, pedig semmi szüksége sincs rájuk.

Néhányan azonban valóban gazdagabbak lesznek ettől, például a fast fashion márkák tulajdonosai, de a divatnak ez a vetülete egy másik cikk témáját képezné. A divat forradalma A túl nagy termelés silány minőségű áruhoz vezet, a másodlagos ruhák darabok szűkre szabott élete után a fejlődő országok szeméttelepein, lassan lebomló, szennyező hulladékként végzik.

A legyártott ruhák mintegy 85 százaléka kerül szemétbe, az előállításukkal pedig számos etikai kérdés merül fel: kezdve a génmódosított gyapotültetvények ártalmas és állandó vegyszerezésétől, a veszélyes munkakörülmények között és éhbérért dolgoztatott ruhagyári alkalmazottakig, de az alapanyagok előállításának környezetszennyező hatása sem elhanyagolandó kérdés.

A használt ruhák nagyobb iparágat fognak kitenni, mint a fast fashion

Ez volt minden idők legtöbb emberi áldozattal járó ipari katasztrófája. Ezt követően Nagy-Britanniában alakult mozgalommá a Fashion Revolution, másodlagos ruhák egy non-profit szervezet, és jelenleg a világ több mint száz országában van jelen, köztük Magyarországon és Romániában is.

Tagjai azért küzdenek, hogy a divatipar átláthatóbb legyen, amely a fenntarthatóság alapját jelenti. Ezért teszik fel a kérdést: ki készítette a ruháimat? A film, ami gondolatokat ébreszt Amióta kicsit mélyebbre ástam a fenntartható divat témakörében, folyton szembejött velem Andrew Morgan filmrendező The True Cost című filmje, amely a divatvilág csillámporos ködfelhőjéből rángatott le az ipar legmélyebb bugyraiba.

Egészségtelenebb életmódot élnek a dolgozó anyák gyerekei Egy angliai kísérletből kiderült, hogy a főállásban dolgozó anyukák gyerekei egészségtelenebb életmódhoz szoknak hozzá már gyerekkorban, mint azok a gyerekek, akikkel több időt tud tölteni az édesanyjuk. Az első fél év után mindkettejükkel sokat mentünk játszótérre, ahol mint minden egészséges gyerek, ők is folyamatosan összekoszolták magukat. A kezdeti tapasztalatok alapján Zita gyorsan leszűrte a tanulságot: fontos, hogy neki is tetsszen gyermekei ruhája, de emellett a minőség és tartósság legalább másodlagos ruhák lényeges. Aztán erről elég gyorsan lemondtam, mert nem akartam irreális összegeket költeni gyerekruhára. Gyakorlatilag most már csak a színek terén próbálok arra törekedni, hogy ne üssünk el nagyon egymástól.

Azt hiszem, ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy köszönöm, de nem másodlagos ruhák részese lenni ennek kizsákmányoláson alapuló fast fashion iparnak. Nincs könnyű dolgom, hiszen mindenhol ezekkel a márkákkal találkozom. Természetesen nem minden márka végzi etikátlanul a dolgát, de nehéz eligazodni az ipar megrendelők, gyártók, gyártulajdonosok által meghatározott iparban, hiszen a legtöbb Ázsiában gyártató márkának szinte semmi felelősségvállalása nincs, hiszen ők csak a megrendelők.

Tegyük fel a kérdést: ki készítette a ruhámat?

A turkálók működése némiképp kapcsolódik a fenntartható divathoz, de nem jelent megoldást, hiszen az áru tíz-tizenöt százalékán tudnak csupán túladni, a többi ruha szintén szeméttelepeken végzi. Jótékonysági céllal elküldött ruhahegyeket szállítanak Afrika és Ázsia szegényebb országaiba, de nincs annyi rászoruló a világon, mint amennyi ruha kerül oda, így azok nagy része is a hatalmas szeméttelepekre kerül. Korántsem olyan tisztességtelen és veszélyes körülmények között, mint egy kambodzsai vagy bangladesi ruhagyárban, amelyet angolul nagyon találóan sweatshopnak magyarul szó szerint izzadó boltot jelent neveznek.

A méltányos kereskedelem fair trade a rövidtávú kereskedelmi érdekeken igyekszik másodlagos ruhák, és hangsúlyt fektet arra, hogy a harmadik világbeli termelő megkapja az őt megillető pénzt az árujáért.

Bár sokkal kevesebb ruhaneműt forgalmaznak így, inkább a kávé és tea forgalma köré szerveződött ez az elv. A rokonszenves vállalatoknál nincs takargatnivaló Szerencsére egyre több tervező, kisebb-nagyobb márka, illetve hétköznapi ember áll tudatosabban a kérdéshez itthon, de főként Magyarországon, és teszi elérhetőbbé és megvalósíthatóbbá a fenntarthatóságot és a környezetvédelmet a mindennapok során.

László Bea, marosvásárhelyi divattervező Baján él, ahol megalkotta saját Beango márkáját, és műhelye is csatlakozott a whomademyclothes kampányhoz. Számára kimondottan fontos, hogy vásárlói követni tudják az elkészülés folyamatait, az alapeszközök beszerzésétől a kivitelezésen át az eladásig — számolt be a Ligetnek törekvéseiről a divattervező.

A csekély számú felvállalásnak az az oka, hogy nagy a verseny ezen a kis piacon, és a tervezők féltik a gyártóikat, beszállítóikat egymástól.

Ezek általában a kisvállalatok, kis műhelyek, ahol nagyrészt saját varrónőkkel dolgoznak vagy saját maguk készítik termékeiket. Olvashatunk sokat egy jövőképről, ahol az ételből készül bőr vagy algából tengeri szövet, de ez még nagyon távol áll tőlünk.

Az alapanyagaink megbízható, ártalmas anyagokra bevizsgált textil-nagykereskedésből származnak, a ruhákat és táskákat én, nagyobb mennyiségek esetén alkalmazott varrónő vagy helyi varroda gyártja. Hiszem azt, hogy vannak vásárlók, akiknek ez fontos. Ők pedig hozzánk fognak jönni. Vásárolj kevesebbet, de jól! De mit tehetünk mi azért, hogy átláthatóbb és fenntarthatóbb legyen az ipar?

Fekete ruha másodlagos jelentése?

Vásároljunk kevesebb új ruhát, azt is tudatosan. Érdemes kicsit utánanézni a márkák mögött rejlő tartalmaknak, a gyártás folyamatainak. Másodlagos ruhák elő a régi darabokat, varrjunk, alakítsunk azokon, hogy találjon a mai énünkhöz, nézzük más szemmel megörökölt ruháinkat, hiszen a vintage ismét hódit.

Törődjünk velük kicsit jobban. Szervezzünk ruhacserét, ahogyan a másodlagos ruhák tettük azt néhányan Marosvásárhelyen.

Tegyük fel a kérdést: ki készítette a ruhámat?

Senki sem távozott üres kézzel, és még egyet kávéztunk is közösen. A megmaradt ruhákat pedig jótékonysági célra szánjuk. Ezzel nem oldottuk meg a világ problémáját, de egy lépéssel közelebb kerültünk a tudatos gardrób kialakításához, és a fenntartható divat körforgásának felvállalásához.