2. Jézus az Atyától különálló és megkülönböztethető személy.

Tavaszi látomás

Utóbbi csoportba tartozik a debreceni Csokonai Színház Korngold-bemutatója, melyet a Fesztivál Színházban láthatott végre a budapesti közönség is a januári, debreceni premier után két hónappal.

Egyházfórum 1990/1

Nem először irigykedem a debreceni közönségre: ez megint olyan előadás volt, amelyik után az ember rohanna a jegypénztárba, hogy mikor nézheti újra, ám a vendégjáték csupán egyszeri alkalom volt. Miközben a Fesztivál Színháznak minden adottsága megvan ahhoz, hogy operát lehessen játszani benne, és a konkrét előadás, ahol a zenekar a színpadon foglal helyet, a játék pedig nagyrészt az árok fölött zajlik, pompásan illik ebbe a térbe.

Azt nem tudom, Debrecenben hogyan szólt a zenekar hátulról, de itt teljesen homogén a hangzás, és az elhelyezésből adódóan kapcsolódik hozzá egyfajta misztikum, tavaszi látomás, ami sajátja az operának is. Az előadók pedig egészen közel kerülnek a nézőhöz, mintha legalábbis színházban volnánk, csak most énekelnek is kicsit. Persze dehogy kicsit: lehet, hogy Korngold hollywoodi zeneszerzőként vált ismertté, de fiatalkori operája valódi, komoly opera, elképesztően igényes énekszólamokkal.

Tavaszi álom - Spring dream. /Giovanni Marradi - Janet's Dream/

Mindjárt az elején ismét minket igazolnak a hallottak: nemhiába gyűjtögetjük évek óta a kismestereket, hiszen egy operának el kell kezdődnie. Most Bódi Mariannával kezdődik, és tavaszi látomás kezdetet aligha kívánhatnánk.

emberi látási képességek

Azt nem tudnám visszaidézni, miről énekelt az első percekben, mert — mint minden alkalommal — most is belefeledkeztem hangszínének szépségébe, és elmulasztottam a feliratozóra tekintgetni. Tőle Massányi Viktor veszi át a szót, akiről hasonlókat lehetne mondani, de minek ismételgessünk evidenciákat folyton.

1. Isten, a mi Atyánk, személyes lény, a férfiak és nők pedig az Ő képmására lettek teremtve.

A szólamot magától értetődően kitölti, de ennél több is történik: ahogyan többnyire sejtjük, de értő rendező híján ritkán láthatjuk, Massányi jóval többre is képes, mint állni és énekelni, figurát tud teremteni — ezúttal, a kettőzött szerepek jóvoltából mindjárt kettőt is. És még mindig nincs vége, hiszen itt van Cselóczki Tamás zseniális kabinetalakítása, a középső felvonás üdítő színfoltja — mondhatnánk, ha nem lenne az egész előadás egyvégtében pazar kiállítású minden szempontból.

a látászavarok egyike 15 betű

Mielőtt túlzott lelkesedéssel vádolnának olvasóim, hadd szögezzem le: ehhez hasonló, komplex operaszínházi élmény legutóbb ugyanitt, a Fesztivál Színházban, és szintén egy Tavaszi Fesztivál keretében ért, ám ehhez ig kell visszalapoznom az emlékezetemben Tihanyi László: Anyaisten, a Bordeaux-i Opera produkciója.

Azt meg már ne bolygassuk, hogy az Operaházban mikor történt velem ilyesmi.

a távollátás az, amikor nem látod

Ebben az évadban aligha. Ám itt van megmentőnk, a Csokonai Színház, ahol az általam látott előadások között a Ruszalka, a Manon Lescaut, A végzet hatalma, az eredeti Bánk bán, a Borisz Godunov, a Háry János és most A halott város képviselik azt a művészi koncepciót és színvonalat, melyet Vidnyánszky Attila és Tavaszi látomás Balázs neve fémjelez; amelynek lényege az eredetiségre való törekvés mellett az olyan rendezők kiválasztása, akik keze alatt a létrejött produkció nem csak a fület vagy csak a szemet kényezteti, hanem mindezek mellett az elmét is munkára fogja — és amelynek Kocsár Balázs távozásával talán vége szakad.

Kár volna érte, mert a debreceni társulat az utóbbi években nem egy olyan produkciót tett le az asztalra, amelyet az ország egyetlen Operaháza nemhogy túlszárnyalni, de megközelíteni sem volt képes.

Legyen elég az eredeti Bánk bán félig sem szcenírozott megcsúfolására, vagy az azóta újra megcsonkított Erkel-mű vállalhatatlan színpadi kiállítására tavaszi látomás.

A darab kulcsa valóban egy látomás, melyből visszafelé fejthető fel a tisztán lélektani síkon játszódó opera, de a rendező ezt kiterjeszti az egész előadásra: az énekes szereplők mellett színészek is állandóan jelen vannak a színen, megosztva a néző figyelmét — és minden pillanatban lekötve azt.

Címkefelhő

Üresjárat nincs, nem lehet, a néma szereplők folyvást foglalkoztatnak minket: asszociációkat indítanak el vagy épp meghökkentenek vajon mi kerülhet még elő egy koporsóból a húsleveses fazék után? Kevéssé realista a környezet — hiszen a szoba sem behatárolt tér, összeér a temetővel, az pedig az egész várossal, tavaszi látomás miközben mindezek a helyszínek megjelennek, voltaképpen nem jelenik meg egyik sem.

Azonban a nagyon is realista kellékek, mint a teás tálca hol máshol, mint a sír tetején? Troickij ráérzett, hogy ezt tavaszi látomás bizonytalanságot fent kell tartani az opera végéig, hiszen a csattanó csak akkor csattan, ha elő van készítve.

Ám a rendező feladata itt nem ér véget, és örömmel számolhatunk be: ismét igazolódott, hogy az énekesek nem úgy születnek, hogy genetikailag kódolva volna bennük a karlengetésre való hajlam.

Mi több: egyáltalán nem alkalmazzák, ha okkal-céllal mennek színpadra.

ha téli kilátás

Sőt: ki lehet tenni őket az árok fölé, a nézőktől fél méterre, akár a karmesternek háttal. Mindez úgy is történhet, hogy az énekes mégis látja a karmestert a monitorokon, mert a díszlet Dmitrij Kosztyuminszkijokosan, úgy épül, hogy a bármelyik padra, ülőalkalmatosságra — látszólag spontán — helyet foglaló szólista éppen szemben ül azzal a képernyővel, amelyre olykor feltűnés nélkül odapillanthat.

A lényegretörő színház

Nem nagy meglepetés, hogy kiváló énekeseink számára semmilyen nehézséget nem okoz a feladat végrehajtása, inkább azon csodálkozunk szomorúan, hogy miért hagyják oly gyakran parlagon a láthatóan meglévő képességeiket?

Brigitta és Albert gróf: Bódi Marianna és Böjte Sándor fotó: Felvégi Andrea A kettős női főszerepet Rálik Szilvia alakítja, aki a hol wagneri, hol puccinis, hol pedig Richard Strausst idéző szólamát legjobb szerepeinek színvonalán oldja meg, bátran eszünkbe juthat Élektra vagy Salome figurája, mely szerepeknek az utóbbi években bizonyítottan kiváló tolmácsolója volt.

Ezúttal egyszerre kell két nőalakot elénk állítania, és mivel nem lehet a két tavaszi látomás külsőségekben szélsőségesen különbözőnek láttatni, hiszen az egész látomás alapja, hogy hasonlítanak egymásra, az énekes feladata vokálisan megkülönböztetni Marie-t és Mariettát.

Mást nem kell hozzátennünk: jelentős állomás ez a német repertoár egy újabb szeletét birtokló szopránunk pályáján. Paul szerepében Nyári Zoltánt láthatjuk, aki a nem kevésbé kényes, sőt: kényelmetlen fekvésű szólamánál hatásosabban oldja meg a figura színészi kidolgozását, vokális teljesítményében az első felvonásban indiszponáltságra, az opera végén fáradtságra gyanakodtunk, ám a szeplők ellenére az énekes kitöltötte az opera kulcsszerepét.

Nyereményjáték

Paul tulajdonképpen minden tenorszerepre hasonlít, közben pedig nem hasonlít egyikre sem, így mindenképpen üdítő változatosságot jelenthet a tenorista repertoárján. Bánki Róza jelmezei között nem meglepő módon a hölgyek ruhái a legfeltűnőbbek, a mellett pedig nem mehetünk el szótlanul, hogy ismét tetten értük: rendező, díszlet- és jelmeztervező összedolgozott, nem a főpróbán találkoztak először. Paul látomásában azonban akár egy személlyé is összemosódhat a kettő, és akár a kétféle jelmez is eggyé válhat.